Hétvégén továbbépítettük a sufnikatamaránt, elkészült a két hajótestet alkotó nyolc nyegyedbanán ötödik darabja is. A tavalyi négyes, valamint az öntősablon gyönyörűen átvészelte a telet egy nejlon alatt a hátsókertben, a hungarocell felépítményen nyomot sem hagyott az időjárás.
Annyit azért jó lesz feljegyezni magamnak, hogy vastag szigszalagot mindig vegyünk előre, mert a leválaszható hátlap (hogy könnyen ki lehessen pattintani a pwa+wax alkotta rétegre kiöntött formát) rögzítéséhez szükséges. További todo, hogy az üvegszálat simító fémhengert azonnal tiszta acetonba kell mártani, ha meg akarjuk akadályozni a poliésztergyanta rákeményedését, valamint a kisteddykkel ugyanígy érdemes eljárni, és duplájára méretezni a mennyiségüket.
Mellékes komoly hozadéka a hétvégének, hogy poliésztergyantánál nem érvényesül a víznél igaz 1kg = 1 liter képlet, vagyis az oltóanyag adagolási mennyiségét is ehhez kellene mérni, hogy ne fordulhasson elő még egyszer a most tapasztalt alig 5-6 perces fazékidő, ami után egy kikocsonyásodó, borostyán-szerű masszát kellett beledolgoznunk az üvegszálba és a korematba.
A végső kipattintás amúgy pikk-pakk ment, ilyen könnyű még sosem volt. A perem alatt végigmentünk egy tortalapáttal, a hátlapot lekapva alányúltunk egy csavarhúzóval, majd szépen kiemeltük a kész példányt. Belül kicsit sárgás, kívül viszont gyönyörű fehér.
Hamarosan folytatjuk.
(cikoria)