Egy kisebb kudarc

Nagy lendülettel álltunk neki a hatodik öntvény elkészítésének, Bandi barátunk segítségével, azonban váratlan problémák merültek fel. Már a külső fehérfestékes réteg is elkezdett betúrósodni a laminálás során, és gyanúsan gyorsan keményedett az anyaga. A második gyantaréteg már olyan gyorsan keményedett/sárgult/égett, hogy az üveghálóval nem is sikerült rendesen összedolgozni. Nyilvánvaló volt, hogy valahol megbicsaklott az eddig gond nélkül működő öntési technológiánk, de öntés közben nem tudtunk már korrigálni, ígyhát kénytelen-kelletlen feladtuk a dolgot, nem folytattuk tovább. 2 réteg gyanta és 1 réteg üveg ment a pocsékba, összeségében nem nagy hiány.

Mivel az öntés közben új gyantát és oltóanyagot is kezdtünk, nem tudtuk pontosan, hogy ezek okozták e a túl gyors kiégést, vagy egyszerűen csak a 35 fokos kánikula miatt indult be az öngerjesztő reakció.

Miután a Noviásokkal is konzultáltunk, arra jutottunk, hogy a közvetlen napsugárzás és a 20 ml oltó anyag együtt sok volt a gyantának. Tanulság tehát, hogy kánikula esetén árnyékos helyen kell dolgozni és elég 10 ml oltó is. Továbbá a korábban alkalmazott "kiöntöm a gyantát az üvegre majd szétkenjük" helyett a teddymártogatós laminálást kell forszírozni, így az anyag nem fog nagy koncentrátumban összegyűlni egy helyen, ami beindíthatja a láncreakciót.

Félő volt, hogy az egy réteg üveg túl hajlékony lesz és nem fogjuk tudni "kipattintani" a formából, de végülis ezzel nem volt gond, viszonylag probléma-mentesen ki tudtuk belőle hajtogatni és a sablon sem sérült. Meglepő volt, hogy az egy réteg üveg - két réteg gyanta kombó is milyen masszív struktúrát képzett, a hajóformát tökéletesen visszaadta. Kérdés már csak az, hogy mit csinálunk ezzel a pocsékba ment hajóöntvénnyel:)